2011. július 22., péntek

Hanging by a Thread

Mindenki dünnyög-nyünnyög. Ez egy ilyen ország, de amikor ma olvastam, hogy mit terveznek a munka törvénykönyvén módosítani, én is öregasszonyosan nyünnyögni kezdtem. Folyamatosan kínlódunk, hogy elöregszünk, hogy elfogyunk, de mintha törvénykezés szintjén mindent elkövetnénk azért, hogy megnehezítsük mindazok életét, akik gyermeket vállalnának. Merthogy ez ugye megoldandó kérdés: gyereked van, de nem akarsz éhen halni? Hááát, nem biztos, hogy menni fog a kettő. Vagy próbálj megélni a gyesből. Na, akkor várok minden jelentkezőt, akinek ez sikerült. Én mindig azzal az "újító" megoldással állok elő, hogy maguk a munkahelyek hozhatnának létre gyermekmegőrzőket, hogy az anyukák a maguk közelében tudhassák, biztonságban a gyermeket, hogy szülői hazudozás, erőszakoskodás nélkül jussanak a kisdedek, bölcsisek, ovisok egy helyhez, ahol - míg anya dolgozik- vigyáznak rájuk, hogy a szülőnek ne kelljen választania család és megélhetés között. Ez volna az alap ahhoz, hogy működjön a társadalom. Addig alapvetően elfuseráltnak deklarálom a magyar társadalmat, amíg ez nincs megoldva. Tök unalmas, és sablonszerű vagyok, de megéltem, milyen küszködni, hogy egyszerre pénzt keress és a gyerekednek is biztosítsd a kellő figyelmet. Lehetetlen lelkiismeretfurdalás és hibák nélkül. És a gyermekeddel szemben hibázni egy életre szóló felelősség.