2011. március 5., szombat

Julia Child az életemben





Ha látok egy jó filmet, az mindig hosszan hatással van a gondolataimra és rám is. Ezért igyekszem csak békés dolgokat nézni. Néha persze a kíváncsiság belevisz abba, hogy olyat is megnézzek, amitől előre tudom, hogy félni fogok. A Viharsziget c filmen például a félelemtől konkrétan rosszul lettem. De sebaj. Egy tapasztalattal több.

Viszont vannak ezek a filmek az életemben, amit akárhányszor képes vagyok megnézni. Ezt a nővéremen kívül asszem nem sokan értik. Vele nyarakon keresztül néztük ugyanazokat a filmeket sokszor-sokszor újra és újra. Az Ellopták Jupiter fenekét például (a most elhunyt Annie Girardot főszereplésével) úgy néztük, hogy amint vége volt, már tekertük is vissza (igen, akkor még tekerni kellett, mert VHS volt, jesszus, de fura). És másodjára is ugyanúgy szórakoztunk. És jesszus mennyi szabadidőnk volt! :)

Ma már a szabadidő kevés, de az újranézés maradt. A Büszkeség és balítéleté (akár a BBC, akár a Keira Knightley), meg a Szoba kilátással és a legújabb őrület: A Julie és Julia a lenyűgöző, fantasztikus, utánozhatatlan Meryl Streeppel. Azért imádom az ilyen filmeket, mert az élet szépségét dicsőítik (jelen esetben az evéssel szimbolizálva) és azt, hogy bár mindenkinek megvan a maga nyomora, de ha humorral kezeli, akkor sokkal kevésbé fáj. Nézzétek meg, tényleg isteni.

És ez a film megismertette velem Julia Child-ot is, akiről azelőtt sosem hallottam, pedig vicces egy asszonyka volt, aki az amerikai asszonyoknak hirdette az igét, miszerint főzni akkor is szórakoztató, ha elszúrod. És igenis ér elszúrni.
Jesszus, én és a főzés. Érdekes, hogy már 4 éves a gyerekem, és még csak most kezdek rátalálni az ízére. Merthogy érzékem az nem sok van hozzá. Kislánykoromban az én nevem "Ági menj ki a konyhából" volt. És hát én mentem is, mert van nékem jobb dolgom is.

De amikor ez a kis tücsök annyira tud lelkesedni egy elrontott tejbegrízért, hogy azt mondja, anya, te vagy a legjobb, akkor elgondolkodom rajta, hogy hallgatok Julia Child-ra és elhiszem, hogy főzni megéri. Még ha el is rontja néha (gyakran) az ember lánya :)

3 megjegyzés:

  1. Egy tányér Potage parmentier visszaadta az életkedvem a téli szürke fagyos estéken :) Szuper! :)

    VálaszTörlés
  2. :) Igen, egy jó vacsora elég sokat tehet az ember komfortérzetéért. Mondom ezt egy majdnem elpusztított tányér lazacfilé mellől :)))

    VálaszTörlés